- Nem szeretem, ha beleszólsz abba, hogy …
- Hogyan barátkozom, vagy hogy hogyan érzem jól magam a barátaimmal.
- hogyan öltözködöm, mit eszek, hogyan viselkedek, mit kéne csinálnom.
- hogy kikkel barátkozom.
- Nem bánom, hogy ha beleszólsz, szeretem hallani a véleményedet, de végül legyen az én döntésem.
- Milyen döntéseket hozok (kis döntések), mert én úgy érzem, hogy amiben nem kérek tanácsot, azt egyedül is meg tudom oldani.
- mikor alszom pl. a nyári szünetben akár, vagy hogy mikor mit csináljak.
- milyen a szobám, mit szeretnék enni, hogy nézek ki, és mit viselek.
- hogyan osztom be az időmet.
- Amikor rossz passzban vagyok, akkor azt szeretném tőled, hogy …
- Hogy ne veszekedj velem annyit, nagyon rosszul esik.
- legyél megértő és ne sürgess, hogy most ezt vagy azt kéne csinálnom, hagyj pihenni.
- szólj az öcsémnek, hogy ne örjöngjön a szomszéd szobában.
- nyugtass meg, esetleg hagy egyedül
- Kicsit hagyjál békén és majd elmondom később.
- Számíthassak rád, és hogyha kérem, hogy hagyj békén, akkor tényleg hagyj.
- megértsd, hogy mire van akkor szükségem. Ha magányra, akkor arra, viszont, ha támogatásra, akkor támogatásra.
- vegyél egy kis nasit és nézzünk tévét együtt csöndben, beszélgessünk valamiről, ami nem annak az oka, hogy nem vagyok jó passzban, vagy pedig hagyj magamra egy kicsit.
- hagyj magamra, amíg elmúlik, ki dühöngőm magam
- gyere oda és támogass, érdeklődj, hogy mégis mi a baj
- SEMMIKÉPPEN ne tegyél róla negatív megjegyzést, ne ronts a helyzeten, annak ellenére is, hogy flegma vagyok
- Mikor hagyj békén, és mikor ne!
- Amikor kérem, hogy hagyj, akkor azt tényleg tartsd tiszteletben, de ha minden oké velem, amit látni fogsz, akkor szívesen beszélhetünk.
- Hagyj békén, ha: sírtam/sírok, ha láthatóan rossz kedvem van, ha pihenni próbálnék iskola után. Ne hagyj békén, ha arról van szó, hogy ennem kell, mert ha rajtam múlna napokig nem ennék.
- Ha nem jövök hozzád beszélni róla várd meg amíg magamtól kereslek.
- Amikor elmondok valamit, és hozzáteszem, hogy nem szeretnék róla beszélni, akkor ne kérdezd, mert nem szeretném elmondani. Ha látod rajtam, hogy valakivel szívesen megosztanám, hogy mi nyomja a lelkem, akkor mondd el, hogy téged érdekel, hogy mi van velem, és hogy szívesen meghallgatnál. Menjünk el sétálni, autókázni, vagy csak szimplán üljünk le és beszélgessünk.
- Általában iskola után mindenféleképpen hagyj magamra, és ha úgy érzem, hogy vágyom a társaságra, akkor jelezni fogom úgy is.
- Hagyj békén, ha megkérlek rá, ez a legfontosabb. Nem kérném, ha nem lenne szükségem rá.
- Ha egyértelműen megkérlek, akkor hagyj békén, viszont, ha nem szólok, akkor gyere oda hozzám.
- Miért nem akkor szeretnék veled beszélgetni, amikor Te szeretnéd, vagy éppen ráérsz? Mikor jó, és mikor nem, ha bejössz, és leülsz az ágyamra beszélgetni velem.
- Azért, mert nem mindig vagyok olyan passzban. Ha tényleg szükségem van rád, majd szólok.
- Szeretek a szüleimmel beszélgetni, de nem arra vágyom, hogy mindent megosszak velük. Ahogy idősödőm, egyre jobban értékelem az egyedül töltött időt, nem szeretem, amikor mondjuk anya csak úgy bejön, leül valahova, néz rám, hogy beszéljünk, mert akkor az én időmet zavarja. Persze ha baj van, figyelek, de muszáj feltöltődön suli után. Ha mesélni akarok, úgyis kimegyek beszélgetni.
- Változó, hogy mikor jó és mikor nem, a kedvemtől függ.
- Amikor egyedül szeretnék lenni, akkor én azt elmondom, és szeretném, hogyha nem vennéd sértésnek, mert mindenkinek vannak ilyen pillanatai. Amikor odamegyek hozzád, és lelkes vagyok, és van időd, akkor szeretném, hogyha meghallgatnád, és őszintén elmondanád az adott helyzetről a véleményedet.
- Ilyenkor benne vagyunk valamiben, és az, hogy bejössz hirtelen hogy beszélgessünk, akkor hirtelen tegyünk mindent félre. Őszintén nem tudom rá a választ, hogy mikor jó mikor bejössz, mert ez random, hogy mikor van kedvem hozzá, vagy mikor nincs.
- Mert ugyanúgy, mint neked, nem mindig van kedvem emberekkel beszélgetni, és nem mindig van mit mondanom. Nyugodtan bejöhetsz beszélgetni, de ha érzed, hogy most nem oké, akkor ne legyél rám mérges, mert én pont akkor nem szeretnék beszélni, amikor te igen, mert sokszor fordítva is van, és akkor velünk is éreztetve van, hogy ez nem a jó időpont.
- Ha játszom, telefonálok, chatelek, akkor nem alkalmas, mert lehet, hogy éppen fontos, viszont, ha csak tespedek, videókat nézek, akkor bátran, de akkor is csak kedvesen, szolidan, és nyilván kopogj, és kérdezz, mielőtt bejössz.
- Mikor osztom meg veled szívesen a dolgaimat?
- Mert remélem, tudunk változtatni rajtuk.
- Ha olyasvalamiről van szó, ami téged is érint, vagy csak szimplán nagyon boldoggá tett.
- Amikor olyan komolyságúnak érzem.
- Ha van mondanivalóm vacsora közben beszéljük meg.
- Hogyha tényleg olyan pillanatban vagyunk, hogy azt érzem, hogy nem fogsz ítélkezni, hogyha elmondok valamit.
- Lehet csak kicsit később, mint ahogy te szeretnéd, de akkor osztom meg, ha készen állok rá, hogy elmondjam.
- Amikor én megyek hozzád, hogy “Képzeld mi történt…”, mert ilyenkor van kedvem beszélgetni. Ha én elkezdem, te nyugodtan kérdezhetsz, és beszélgethetünk, de mindig komfortosabban érzem magam, ha én kezdeményezhetem a beszélgetést.
- Ha én úgy érzem jónak, úgy látom, hogy a családra is kihatással van/lehet.
- Néha nem értem, hogy …
- Miért kell ennyit veszekednünk.
- Miért kell, hogy mindig az legyen és úgy amint te akarod és miért nem hallasz meg engem.
- miért kell semmibe venni néhány dolgot, ami nekem fontos, de mégis úgy kell tennem, mintha semmi sem történt volna. Vagy, hogy miért mindig nekem kell az öcsémhez igazodnom a napirendem szempontjából.
- miért támadsz rám.
- Miért kell, hogy mindig az legyen és úgy amint te akarod és miért nem hallasz meg engem.
- Miért próbálsz valamire minden áron rábeszélni, amit nem szeretnék?