2. RÉSZ

Miért zárkózom be a szobámba 1 – 2 vagy 3 órára, amikor hazaérek? Ilyenkor azt szeretném, hogy …

Lenyugodjak picit. Nagyon kiborít a suli, főleg, ha volt 2 felelés, és egy felmérő is. Nem bírom, néha kikell egy picit engednem a gőzt.

Feltöltődjek, kipihenten és nyugodtan tudjam folytatni a délutánt, kicsit lehiggadjak, és kiszálljak a suli sürgető, versengős légköréből.
nyugodtan tudjak pihenni kb. 2 órát anélkül, hogy bárki a családból nyaggatna valamivel, amit más, vagy ő maga is meg tudna csinálni.
Azért van kupi a szobámban, mert éppen úgy akarom
Elfáradtam, es túl sok emberrel találkoztam, es ezért nem mindig akarok beszélgetni.
Egyedül lehessek, és kipihenjem a nap fáradalmait.
Mindenki magamra hagyjon az iskola után, mivel ott egész nap körül voltam véve emberekkel, és ilyenkor kis magányra van szükségem, és egy kis kikapcsolódásra.
újra feltöltődhessek. Engem általában annyira kimerít az iskola, hogy pár órán át alig bírok felkelni, és ilyenkor általában beszélni sincs kedvem. Az alatt a pár egyedül töltött óra alatt sikerül feltöltődnöm, hogy megcsináljam a dolgaim, és hogy visszatérjek normális emberi formámba.
Ez egy bizonyos egyedüli idő vagy „én idő”, amikor a barátaimmal megbeszélem, hogy mi volt, vagy lesz.

A fejemben is kupi van ilyenkor. Ha ebben segítenél megoldani, akkor a szobám is rendezettebb lenne.
néha enni sincs motivációm, nemhogy meg rendet is rakjak a szobámban, ha nem zavar, hogy rendetlenég van.
éppen úgy akarom
Régeben lusta voltam elpakolni, de most már zavar, hogyha kupi van.
egy idő után megcsinálom magamtól is, anélkül, hogy kötelességként fognám fel.
Akár egy fárasztó nap után mindent ledobunk mert fáradtak vagyunk, vagy egyszerűen így tetszik nekünk kicsit kupisan.
az iskola kimerítő, és nem mindig van erőm összepakolni. Plusz személy szerint én mindent sokkal könnyebben megtalálok, ha szem előtt van, mindegy, hogy az a földön, az asztalon, vagy az ágyam mellett van, de semmiképp sem a fiókban, ahol el is felejtkezem a létezéséről.
Mert számomra ez a rend, és én teljesen átlátom a „kupit”.

Azért nem szeretem, ha azzal jössz, hogy tegyem rendbe a szobámat, mert…

Tudom, hogy rendetlenség van, látom. Nem kell folyton a képembe üvöltsd. Engem is zavar, de rendbe teszem, ígérem.
ha engem zavarna, megcsinálnám, de így csak azt éred el, hogy tényleg nem fogok rendet rakni.
az a én szobám, és én akarom eldönteni, mi hogy legyen.
mert az az én terem, és én se megyek más szobájába, hogy rakjon rendet.
magamtól is tudom, hogy hogy néz ki a szobám, és hogy milyen állapotban van, és bár lehet, hogy szebb, ha nem minden a földön hever, néha megkönnyíti az életem a nem túl rendezett formájában.
akkor nem tudnám a dolgok új helyét, és reflexből a régin keresném.

Ebben az zavar, hogy …

tudod, ha meg akarom csinálni, meg fogom csinálni. A folytonos veszekedés ezen nem fog segíteni.
nem engeded, hogy én döntsek, pedig az az én kis kuckóm.
rám van erőltetve, hogy csináljam meg, akkor is, ha nekem az úgy megfelel.
az ÉN szobámat a TE saját képedre akarod formálni.

Azért jó, ha ezt meghagyod nekem, mert …

a saját szobámban a saját tulajdonaim vannak, amikhez nagyrészt a szülőknek semmi köze, szóval legalább annyi magánéletem legyen, hogy nem túrod fel a szobámat.
ez egyfajta szabadság
akkor lehet komfortosabban érzem magam, vagy jó érzés, hogy megérted, hogy nem szeretnék most rendet rakni.
attól, hogy azzal zargatsz, hogy tegyek rendet, általában elmegy tőle a kedvem, és kétszer annyi időmbe és energiámba telik. Magunktól is teszünk rendet, de csak akkor, ha meghagyják a szülők a szobánkat a saját terünknek, és saját felelőségünknek.
akkor én dönthetem el, hogy mikor minek hol lesz a helye, és akkor ott keresem, ahol tudom, hogy hagytam, és nem kell téged kérdezgetnem, hogy mégis hol van?

Sokszor kértelek, hogy kopogj, mielőtt bejönnél a szobámba, és várd is meg, amíg válaszolok. Nekem ez azért fontos, mert …

én is egy ember vagyok, aki nem mindig elérhető, mint ahogy én is akár kétszer kopogok, hogyha esetleg a ti hálótokban bezárt ajtóval lennétek. Jó lenne, ha a bezárt ajtó látványa egy egyértelmű jelzője lenne, hogy most nekem nem jó.
ez is ahhoz tartozik, hogy van magánéletem és az sem kellemes, ha iskola után ledőlnék, de valaki beront a szobámba.
Nekem ez azért fontos, mert lehet, valami fontos közepén vagyok, ami esetleg nem tartozik rád.
Szeretném, hogy legyen magán szférám amikor itt van a baratom.
Szeretnék egy privát szférát, ahol azt csinálok, amit szeretnék, és tudom, hogy senki nem zavarja meg ezt a biztonságos légkört, az engedélyem nélkül.
Akkor úgy érzem, tisztelve van a magánszférám.
lehet, hogy éppen játszom, és egy harc közepén vagyok, és nem tudnék annyira rád koncentrálni, és többször el kéne ismételned. Vagy éppen kényelmesen feküdtem, és ki kell kászálódnom, hogy emberi formában tudjak veled beszélni.