- Amikor megkérdezed tőlem, amikor otthon találkozunk, hogy „Mi volt ma a suliban?”, miért mondom azt, hogy „Semmi.”
- Azért, mert egésznap emberek között voltam, mindenki csak kérdez tőlem, és nekem beszélgetnem kell velük. Amikor hazaérek, arra vágyom, hogy egyedül legyek, és átgondoljam, hogy mi történt velem aznap.
- Mert túl fáradt vagyok, hogy elmeséljek számomra uncsi részletet, még annak ellenére is, hogy tudom, hogy téged érdekelhet.
- Már lassan annyira beépült ez az üres kérdés a hétköznapokba, hogy már nem számít, mit válaszolok rá, ha tényleg érdekel mi volt ma, ne vezetés/ takarítás stb. közben kérdezd meg, hanem akkor, amikor odafigyelve tudsz is reagálni, inkább a reakció miatt félek válaszolni, amit nem tőlem függ.
- Mert általában tényleg nem történik semmi, vagy olyan dolgokról beszéltünk a barátaimmal, ami csakis ránk tartozik.
- Ugyan olyan nap volt, mint a többi, nem történt semmi említésre méltó.
- “Mert nem tartom fontosnak, de én általában mindent megosztok anyával.”
- Vagy nem történt említésre méltó dolog, vagy egyszerűen nem is akarunk valamit elmondani, ezért ezzel eltereljük a témát akár.
- Általában vagy nem történik semmi az iskolában, vagy csak nem vagyok túl még a napomon és nincs kedvem/energiám mesélni. Ha esetleg a nap hátralévő részében eszembe jut valami, amit el szeretnék mondani, akkor utána sokkal egyszerűbben beszélek azokról a dolgokról is, amik kevésbé fontosak, és a kérdés feltételekor még beleestek a “semmi” kategóriába.
- Mert minden nap ugyan olyan szokásosan és normálisan telik, mint a többi.
- Miért nem pakolom ki a mosogatógépet, annak ellenére, hogy már húszadszor szólsz.
- Hogyha nem szóltál volna, akkor rendes lettem volna, és megcsináltam volna, de így, hogy percenként kéred, így már egy plusz feladat, és semmi kedvem megcsinálni.
- Lehet nincs kedvem hozzá, vagy lusta vagyok neki állni. Soha nem tudom eldönteni mi is az igazi bajom.
- Szimplán elfelejtem.
- Tudom, hogy ez az én dolgom, de azért nem csinálom meg azonnal, amikor Mert még be akarom fejezni azt, amit csinálok és sokkal nagyobb motivációm van adott dolgokhoz, ha én veszem rá magam, mintha te nyaggatsz. Tudom, hogy ettől ideges leszel, én viszont ettől azért leszek ideges, mert egyből ordibálsz vagy szitkozódsz. Úgy csinálnám meg szívesebben, ha normális hangnemben kérnél meg, és hagynád, hogy akkor csináljam meg, amikor befejeztem azt, amit épp csináltam, és van időm rá.
- Annak ellenére, hogy nincs kedvünk azon kívül, kb. ránk van erőszakolva, hogy megkell csinálni, és nem akkor, mikor azt mi szeretnénk.
Tudom, hogy ez az én dolgom, de azért nem csinálom meg azonnal, amikor kéred, mert …
- Nincs épp időm, nagyon elfoglalt vagyok néha, és ezt megérthetnéd.
- Épp csinálok valami nekem fontosabbat…
- Nem igazán szeretjük, ha egyik pillanatról a másikra kell valamit megcsinálnunk.
- egyik dolog után közvetlenül jön a másik, és valahogy mindenről minden eszünkbe jut.
- Rá kell vennem magam, és az időbe telik.
Tudom, hogy ettől ideges leszel, én viszont ettől azért leszek ideges, és azért nem csinálom meg egyből, mert …
- Már annyiszor mondtad, hogy a könyökömön jön ki, hagyj, majd megcsinálom kicsit később.
- akkor kivagyok szakítva abból, amit éppen csinálok, és elvárod, hogy azonnal mennyek.
- Minél többször kéred, annál nagyobb nyomást érzek, hogy kötelesség.
Úgy csinálnám meg szívesebben, ha …
- Úgy csinálhatnám, ahogy nekem jobb, utálom azt a rózsaszín régi tálat folyton utoljára hagyni. Miért nem vehetem ki azt legelsőnek?
- én választanám ki, hogy mit és mikor csináljak meg.
- Kedvesen kérnél, esetleg, ha épp dolgom van/videót nézek, odajönnél és megnéznéd velem, és együtt elmennénk megcsinálni a dolgunkat.